Alice és Jasper megismerkedése :D

"„Philadelphiában jártam. Vihar volt és a szabadban voltam nappal. Ez olyasmi volt, ami egy kicsit még zavart. Tudtam, hogy ha az esőben állok, magamra vonom a figyelmet, úgyhogy egy kis félig üres étkezőbe húzódtam be. Szemeim elég sötétek voltak ahhoz, hogy senkinek ne tűnjenek fel, bár ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy szomjazom, ami kissé aggasztott.”

„Ő már ott volt. És rám várt természetesen” Felnevetett. „Amint beléptem, lepattant a pultnál álló bárszékről és egyenesen felém jött.”

„Megdöbbentett. Nem voltam benne biztos, hogy támadni akar-e. Viselkedését a múltból adódóan csak így tudtam értelmezni. Ő viszont mosolygott. A belőle áradó érzelmek pedig olyanok voltak, amiket korábban sosem éreztem.”

„Elég hosszasan megvárattál” – mondta nekem”

Észre sem vettem, hogy Alice már mögöttem állt.

„Te pedig jó déli úriemberként lehajtottad a fejedet, és azt mondtad: - Elnézést, hölgyem.” Alice felnevetett az emléktől.

Jasper rámosolygott. - „Kinyújtottad a kezedet, én pedig megfogtam anélkül, hogy egy pillanatra is elgondolkodtam volna, mit is teszek. Csaknem egy évszázad elteltével először éreztem reményt.”

Alice szélesen rámosolygott. - „Egyszerűen megkönnyebbültem. Már azt hittem, sohasem bukkansz fel.”

Egy hosszú pillanatig egymásra mosolyogtak, aztán Jasper továbbra is ellágyult arckifejezéssel ismét felém fordította tekintetét.

„Alice elmesélte, amit Carisle és a családja esetében látott. Alig tudtam elhinni, hogy így is lehet létezni. De Alice optimizmussal töltött el. Úgyhogy elindultunk megkeresni őket.”

„Őket is halálra rémítették.” Mondta Edward miközben Jasper felé intett szemével, majd hozzám fordult, hogy elmagyarázza. - Emmett és én éppen vadászni voltunk. Megjelent Jasper, akit harcban szerzett hegek borítottak, és ezt a kis csodabogarat hozta magával.” bökte oldalba játékosan Alicet. - „aki mindenkit a nevén üdvözölt, mindenkiről tudott mindent és érdeklődött, melyik szoba lesz az övé”

Alice és Jasper a szoprán és a basszus szép összhangjával kacagtak.

„Mire hazaértem, minden holmim a garázsba volt.” folytatta Edward

„A te szobádból volt a legjobb a kilátás.” vonogatta a vállát Alice.

Most már mindannyian együtt nevettek

„Szép történet” mondtam.

Három szempár is kétségbe vonta épelméjűségemet.

„A legvégére értettem” védekeztem „A happy end-re Alice-szal”

„Alice mindent megváltoztatott.” értett egyet Jasper. „Ebben a légkörben jól érzem magam.”
"